Elég sokat morfondíroztunk azon, hogy szükség van-e még egy értelmetlenül hosszú bejegyzésre a NordTripről, de aztán meggyőztem magunkat, ennek pedig több oka van, és egyik sem a folyó. (Na Paci, most büszke vagy rám?) [Zsolt: Hajaj! Erre talán még Viktor is felkapja a fejét, ha egyszer valaha eljut idáig...] Aztán miután ennyit morfondíroztunk, végül csak az előbbi két mondatot írtam meg, és azóta is eltelt már vagy két hét. Viszont pótolnunk kell néhány hiányosságot, hangsúlyoznunk kell néhány hangsúlyozandót, és meg kell cáfolnunk a megcáfolandókat, úgyhogy nézzük a tényeket. [Zsolt: Szófosásunk van, na.]

Az Első Tény
Az eddigi tizenhat bejegyzés alatt nem jutott eszembe, hogy belinkeljem az út himnuszának kikiáltott dalt. Nem véletlenül ez a szöveg, nem véletlenül a sárkányos vikinges meséből. Egyáltalán nem véletlenül.

Amennyiben valaki ezt az tényt megcáfolja, akkor a tények listáját kiegészítjük a következővel:
Az Első Per A Tény
Még csak egy hónap telt el a bejegyzések megírása óta, de már most nem emlékszem arra, miről szövegeltünk. (Amúgy itt a bizonyíték arra, miért írunk blogot.) [Zsolt: Rémlik, hogy volt valami... FA!]

A Második Tény
Habár már dicsekedtünk azzal, hogy milyen jól lehetett kommunikálni még azokkal is, akik nem akartak azon a  nyelven kommunikálni, mint mi, arról nem számoltunk be, hogy mi milyen nagy nyelvtudásra tettünk szert. Álljon itt mementóként az általunk megtanult leghosszabb és kétség kívül legtöbbet látott norvég mondat:

A kontextusból nyilván mindenki sejti, mit jelent.

A Harmadik Tény
Sokan kérdezték, hogy milyen volt az út, a válaszul kapott "Hosszú." pedig még többeknél azt a következtetést eredményezte, hogy akkor biztos szar volt. NEM. Nem volt az. Csak hosszú volt.

Képzeld el, hogy két hét alatt annyit autózol, mint máskor egy év alatt (6643 kilométert egész pontosan). Képzeld el, hogy ennek az útnak a felét éjszaka is nappali (vagy közel nappali) fénymennyiségben töltöd. Képzeld el, hogy ezt az utat nem a bejáratott útvonaladon, hanem egy teljesen ismeretlen vidéken teszed meg, más éghajlat, más szokások, és nem is a saját autódat vezeted. És mivel ezek után is azt gondoljátok, hogy ezt negatív hangsúllyal kell gondolni, szólok, hogy nem. Nem rossz volt, hanem más volt. (Nyilván voltak olyan pillanatok, amiket legközelebb kihagynánk, de jelentkezzen az, akinek sikerült már valaha úgy nyaralnia, hogy egyetlen gikszer sem csúszott közbe. [Zsolt: Vigyázat, csapda! Senki ne jelentkezzen!] Nincs ilyen. Gondoltam.)

A Negyedik Tény
Megint gyűjtöttünk egy csomó tapasztalatot autózás témakörben. Kipróbáltuk, milyen egy zsír új autó. Kipróbáltuk az automata váltós autót. Zsolt nevében nem beszélhetek, de nekem ez mind nagy élmény volt [Zsolt: Nekem is. Főleg a hibrid rendszer.], és ha valaki megkér, hogy meséljek az útról, akkor készüljön fel egy félórás monológra a témában. Én szóltam.

Az Ötödik Tény
Csodás helyeken jártunk, csodás emberekkel találkoztunk, csodákat láttunk. Jártunk például Asgardban, ahová halandók általában nem szoktak csak úgy eljutni. Találkoztunk a Mikulással (a magam részéről másodszorra, szerencsés én) és a manóival. Találkoztunk Rudolffal, valamint Rudolf rokonaival és üzletfeleivel. Láttunk trollokat. Trollok vannak. Ellopják a zoknit. Bizonyítékot találtunk az időutazásra. Jártunk a Pokolban is (nekem ismerős volt). Láttunk északi fényt nyáron. Vikingek is lettünk. Szagoltunk templomot. Kétszer is jártunk Dániában úgy, hogy valójában nem is voltunk még ott soha. [Zsolt. Autóztunk tenger alatt és felett is.] Soroljam még? Látjátok? Egy csomó klassz dolog történt!

Valójában csak azt tudnám tanácsolni, hogy ne legyetek hülyék és ne csináljátok ezt ugyanígy végig. Vagy legyetek vele tisztában, mennyire nyugdíjasok vagytok. De azért menjetek el északra, mert az élmény!