Régóta dédelgetett tervünk volt, hogy utazzunk egy nagyot Európában amolyan huszonegyedik századi autós nomád módon. Ehhez az álomhelyeket már régebben jelölgettük magunknak Gúgli (aka Google) barátunk segítségével, aztán vettünk térképet is, aztán lefújtuk az utat, mert inkább költöztünk, aztán mégis el akartunk menni, aztán megint lefújtuk (bár Zsolt biztos kijavítana, hogy inkább csak egyes szám első személyben beszéljek...), aztán ez így ment egészen sokáig, aztán egyszer csak úgy lett, hogy biztos elmegyünk. [A fenti igen rövidített változata annak a Canossa-nak, amit ez az útiterv bejárt. - Zsolt]

Számoltunk durva benzinárral, meg drága szállással, ha esetleg szükség van rá, meg kihasználtuk a bankot, meg szereztünk cicaszittert, és még indulás előtt elköltöttünk egy csomó pénzt, hogy elindulhassunk.

És akkor elindultunk a kissé megpakolt Kisautóval és rábíztuk magunkat Igorra (aka iGO Primo), a navigáló programra. Utóbbi néha majdhogynem hibának tűnt, de végül hazahozott minket. Meg világot is látott nekünk.