Miután előzetes várakozásaink ellenére napok óta aszalódtunk a világ egyik legtöbb hegycsúcsával büszkélkedő országában, péntek este leesett az eső. Ennek következtében szombat reggel végre már klímaügyileg is Svájciában érezhettük magunkat. (Értsd: Mindenki vastag pulcsiban/kabátban/széldzsekiben…

Az előző napi genfi út remek lezárása volt utazásunk első és igen fárasztó harmadához. Ezért belátva, hogy öregszünk (amúgy is nyugdíjasoknak valljuk magunkat), tartottunk egy pihenőnapot. Ez két éve még spontán jött, akkor jófejségnek álcáztuk, hogy megvárjuk Jakit, hogy velünk tarthasson. Idén már…

Kellemesnél kicsit később fekvés, majd kelleténél kicsit korábban kelés [Zsolt: Azt hiszem, ezt úgy érti, hogy a kellemesnél korábban.] után nekivágtunk leghosszabb napunknak. A cél eljutni Genfig és vissza. A tervezett 7 órás indulás helyett úgy 7:45 körül kezdtük el gurulni a kilométereket, melyek…

A harmadik, egyben első teljes egészében svájci napunkat nem kezdtük túl korán. Vagy más szempontból nézve már egészen korán elkezdődött. Az idei nyaralásra ugyanis a civilizációs bázis luxus körülményeitől némiképp elbódulva a szokottnál is felkészületlenebbül vágtunk neki. Voltak pontok a…

Van egy Berchtesgaden névre hallgató alpesi település az osztrák-német határ német oldalán, mely méltán lehetne híres gyönyörű környezetéről, ide értve a környező hegyeket és a Königssee nevű tavat. Nem véletlen jött létre a nemzeti park, na. Meg volt egyszer egy apró bajszos őrült, aki úgy…

Az indulásunkat eredetileg augusztus 12-e (szombat) reggelére akartuk tenni, de Hajni és Balázs esküvője pont aznapra esett, így simán elnapoltuk, gondolván 10-11 napba még akkor is kényelmesen beleférünk. Úgy gondoltuk, esküvő utáni reggelen sem fogunk rajtolni, így alakult hát, hogy augusztus 14-e…

Vallomás 1998-ban ismertem meg Ónodi-Kellermájer Bettinát (leánykori nevén Kellermájer Bettinát). Akkor még nem sejtettem, hogy egy nap a nappalimban fog egyáltalán nemhivatalos nászutazni a férjével, Zsolttal. Az egész ötlet még valamikor tavasszal jött, nem tudom kinek a fejéből és milyen…

Két napja megérkeztünk a svájci utunkról, és most már nagyon nyomja a vállunkat a teher, hogy írjunk is az ott történtekről (mert ami Svájcban történt, az a blogon marad [Zsolt: meg remélem, valamennyire a fejünkben is megmarad azért]). Ehhez képest én már vagy öt perce bámulom a laptopot, hátha jön…

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer két idióta, egy fijjú és egy lyány. Ezek a lököttek Pacinak, Paripának, esetleg Paripnak hívták egymást, összeköltöztek, lett egy csodálatosságosságos cicájuk (Dödölle), egy tüneményes kisautójuk [Dödimobil], csendben élték nyugger életüket, aztán egy csendes…