Két napja megérkeztünk a svájci utunkról, és most már nagyon nyomja a vállunkat a teher, hogy írjunk is az ott történtekről (mert ami Svájcban történt, az a blogon marad [Zsolt: meg remélem, valamennyire a fejünkben is megmarad azért]). Ehhez képest én már vagy öt perce bámulom a laptopot, hátha jön…

Szokásos reggeli szeánszunkat a két érkező (és ebből egy távozó) autón kívül senki nem zavarta meg. Igort megkértük, hogy ha már oly közel a Bodensee, legyen kedves átirányítani minket a partjára. Ez addig működött, amíg a településen a kritikus elágazóban ki nem derült,…