Az előző napi genfi út remek lezárása volt utazásunk első és igen fárasztó harmadához. Ezért belátva, hogy öregszünk (amúgy is nyugdíjasoknak valljuk magunkat), tartottunk egy pihenőnapot. Ez két éve még spontán jött, akkor jófejségnek álcáztuk, hogy megvárjuk Jakit, hogy velünk tarthasson. Idén már előre számoltunk vele, hogy ha fáradtnak érezzük magunkat, beiktatunk egy ilyen napot. Fáradtnak éreztük. Beiktattunk. [Betti: Persze csak azután, hogy Sándor a "Biztos nem baj, ha egy nappal tovább maradunk?" kérdésre számunkra pozitívnak tűnően válaszolt.] [Sándor: Sándor meg volt győződve, hogy eredetileg is addig maradtok, ezért nézett még a szokottnál is bambább fejjel, mikor eme kérdés feltevésre került.]
Sokáig aludtunk, aztán beültünk a Kisautóba, ezúttal felcserélve a szerepeket. Betti vezetett és én navigáltam. Maradjunk annyiban, hogy mindkettőnknek megkopott ekkorra az éppen alkalmazandó tudása. De azért csak kinavigáltunk a városból, el az IKEA-ig, ahol még a parkolóba is be tudtunk állni. Az IKEA-ban amúgy fizetni kell a parkolásért, 2 Fr(orint) [Betti: Ha-ha, nagyon vicces. Fr(ank).] az ára. Tiszta szerencse, hogy Sándor kért ezt-azt, így nem csak egy 1.95 Fr(orint)os [Még mindig nagyon vicces.] Gosig Musért mentünk ki. Kellemesen elsétálgattunk, megállapítottuk, hogy az IKEA Svájcban is IKEA, még az árakban sem volt hatalmas különbség (a WiFi-jüket lopva a magyar honlapon ellenőriztünk pár terméket), amiből persze azt a következtetést kell levonni, hogy Svájcban az IKEA nagyon-nagyon olcsó hely. [Sándor: Leszámítva a cidert. Az k***a drága.]
Aztán végeztünk, beszálltunk a Kisautóba és kerestünk egy Migrost vagy Dennert, ahol be tudunk vásárolni. Mivel az IKEA közelében nem találtunk ilyet, a korábban kiszemelt, Emmen városrészben, a 2-es út mellett található Sonnenplatz-ra esett a választásunk, ahol szerintem életem legmeredekebb, legszűkebb, de legalább a lejtő alján legélesebben forduló parkolóház bejáratán kellett bejutnunk. Mivel kifelé is ugyanitt vezetett az út, Betti a hazautat már rám hagyta. [Betti: Értsétek úgy, hogy miután karcolások és testi sérülések nélkül sikerült beállnom egy üres helyre, kategorikusan kijelentettem, hogy én onnan ki nem megyek, úgyhogy ha autóval akarunk hazamenni, akkor Zsolt vezet.] Előtte persze felpakoltunk a délutánra tervezett főzőcskéhez szükséges hozzávalókkal.
Hazaérve én elkezdtem a hátralévő napokról információkat gyűjteni (mit nézzünk meg, nyitva tartások, belépők, stb.), Betti közben elszundikált. Aztán hazaért Sándor, elkezdtünk főzni, összeütöttük a jó kis csirkehúsos lecsót. [Sándor: A 'jó kis' jelzők nem írják le megfelelően ezt a mennyei mannát.] Megvacsoráztunk, dartsoztunk (Sándor kiképezte Bettit, még slow-motion felvételt is készített róla, hogy minden mozdulatot ki tudjanak elemezni), söröztünk, beszélgettünk. [Betti: Még mindig nem szeretem, ha lefilmeznek, de ez vicces volt, mert pont akkor sikerült ezt véghez vinni, amikor az eldobott nyíl végéről a légterelő elemek önálló életre keltek és lezuhantak, amin én elnevettem magam olyan igazán bözsésen. A slow-motionnak köszönhetően pedig úgy néztem ki, mintha én lennék Flash a Zootopiából.] [Sándor: Némi after effects tudással pedig Szörnyella de Frászt is simán ki lehetne hozni belőle.]
Az otthon töltött idő nagy részét amúgy Betti azzal töltötte, hogy a folyón kacsák érkezésére várt vagy megérkezésüknek örült. A szembe oldalon lévő kis öblöt Kacsastranddá nyilvánította, mert ha emberek nem jártak arra, a kacsák is szívesen úszkáltak ott.
És még az is kimaradt, hogy péntek este megjött A Nagy Eső, amitől a Kisautó a jól megérdemelt pihenője alatt egészen tiszta is lett. A Pacikám az esőt is bőszen lefilmezte, mert néha olyan volt, mintha felfelé folyna a folyó. Persze ha szólt volna, hogy filmez, akkor csendben maradok, így hallhattok pár másodperc konyhai bölcsességet is, Kedves Olvasók.
Az ötödik nap mérlege: kb. 20 km, egy kanton, egy új Kisegér, finom vacsi, sok pihenés és két kör társas. [Sándor: Itt jelezném a nem geográfus olvasóknak, hogy eszükbe se legyen kiállni ellenük Scotland Yardban. Hivatalosan 3 kör volt, de rögtön az első körben az első lépésben elkaptuk Bettit, mert rossz irányba ült fel a seprűjére, muhahaha.] [Betti: Az volt a baj, hogy kölcsönseprű volt.]
