A Naturpark pihenője nem csak vacsihoz kiváló, de mint kiderült, reggelihez is. Az élménybeli különbséget amúgy nagyjából a fény, és ezzel fordított arányban a csillagok mennyisége jelenti. Nagyon jól lakás és nagyon jóllevés közepette indultunk útnak, szemünk előtt már az estére várható falak közé zárt szállás reményképe úszkált. De. Addig még sok szép zöld úton kellett átmennünk. 

Első állomásunk egy újabb reggeli városnézés volt Wormsban. Annyira jó helyen parkoltunk, és annyira kevés ideig lehetett csak ott parkolni, hogy a városnézés végül a sétáljunkátazúton-kerüljükmegaztazépületet-ittakatedrális-menjünkbenézzükmeg-csináljunkmégképet-siessünkvisszaazautóhoz menetrendben zajlott le. Egyébként felújítás alatt. Azért elég impozáns épület. Egészen nagy orgonával. És jó sötét. Kinn volt előtte egy kicsinyített változat is, hogy az olyan látogatók, mint mi, lássák az egészet állványok nélkül is...

Wormsból újabb zöld út reményében Koblenz felé indultunk, és így visszagondolva talán útunk autókázásai közül a legszebb rész volt a Rajna-völgy. Természetesen az Umleitung nem maradt ki, voltak balfék olaszok előttünk, és nagyon forgalom, de azért az elég jó, mikor minden kanyar után egy újabb vár/kastély/rom bukkan elő a következő hegyoldalban, vagy éppenséggel mindkét oldalon. Nagyon baba volt. Megállni sajnos annyira nem sok lehetőségünk volt, mert az útnak elég szűk helyet hagytak, hogy még a vonat is beférjen a hegyoldalba, úgyhogy elővettem utánozhatatlan szélvédőnátfényképezős és ablakonmenetközbenkifotózós képességem. Sikerességem közúti táblákban, fákban, és drótokban, valamint tükröződő ablaküvegekben mérhető, de azért sikerült ilyet:

És ilyet:

Meg ilyet is:

Végül még Koblenz előtt lekanyarodtunk, egyrészt mert megszűnt a zöld jelölés a térkép szerint, akkor ugyan mifenének menjünk mi arra tovább, másrészt elég sok időnk volt még, és akkor meg inkább keressünk még szép helyeket ahelyett, hogy megpróbálnánk bekeveredni Kölnbe, parkolóhelyet keresni, és megnézni a dómot, amit a Gúglin is meg lehet keresni. Na jó, ez így erős túlzás, de a mérleg kezdett a kellemes autókázás irányába dőlni. Tehát elmentünk Limburg an der Lahn felé (imádom a településneveiket), majd onnan ÉNy-ra Altenkirchen (Westerwald) felé tovább a zöldön, és az is nagyon szép volt. Az eleje azért egy erős hegymászás volt, ahol kilométereken keresztül faggattam Zsoltot, hogy "de ilyen utat úgy mégis hogyan lehet csinálni??? legurul az úthenger a hegyről!!!", aki ezt hősiesen tűrte, és még különböző, a valóságtól nyilván nem elrugaszkodott elméleteimet is végighallgatta. Akit érdekel, privátban felkereshet! :P Viszont megállapítást nyert, hogy ez jó bemelegítés arra a pici szakaszra, amit autós hegymászással töltenénk majd az Alpokban. Kisautó megdicsérve, úton továbbhaladva, egyszercsak kiderült, hogy megtaláltuk Umleitung végét!

Aztán autópályára egy idő után muszájból rátérve (a Düsseldorfba bevezető utak 98%-a autópálya) kiderült, hogy Köln körül elég nagy a Stau (germán területen ritkán autózók kedvéért: forgalmi dugó, torlódás), cirka sechs km öt sávon, mivel néhány lehajtó véletlenül lezárásra került, így nem ott lehet bemenni a városba, ahol szeretnének, hanem ott, ahol tudnak. Kötöttünk sok-sok életre szóló barátságot a többi autóval, és mutattunk nekik magyar zenét, és félrehúzódtunk, amikor a dudára tenyerelve közeledett egy naaaagy autómentő. Aztán egyszercsak vége lett a Staunak, úgyhogy onnan már egyenes úton haladhattunk Düsseldorf felé. Kiderült, hogy annyira jó helyre megyünk, hogy az autópályáról lehajtás után kábé még háromszor kellett kanyarodnunk és ott is voltunk. Leparkoltunk, de ott fura tábla volt, ezért átparkoltunk...volna öt méterrel odább a sarok másik oldalára, de ott béna volt a padka és nem engedte az autót beállni, és akkor kiürült egy hely szemben, és oda már úgy beálltunk, mint a pinty. Ha a jutyubon Corsa színű autós parkolást láttok, biztos nem mi voltunk. Amúgy ingyen parkolás, és ráadásul gyalogos szempontból is olyannyira voltunk jó helyen, hogy a Hauptbahnhof pár perc sétára volt tőlünk.

Aztán kicsit körbesétáltuk azt a néhány háztömböt, amik ott voltak, sikerült nem megnyugodni az utcán korzózó nem echte dajcs, de ott élő lakosságtól, majd végül hazaért Házigazda Jaki, és felcuccoltunk, és volt lakásban idegenvezetés, meg fiúkáknakjárasör, aztán elindultunk be a városba, és megnéztük a lement napot, meg hogy nincsenek padok, és ittunk pohár sört, és ettünk nagyon érdekes, de finom dolgokat. Mint például inkább véres, mint májas hurkát, Frankfurter Wurstot, és volt ott valami speciális sajt speciálisan elkészítve, ami a körözöttre hasonlított, de azért annál krémesebb volt, és ettünk olyan kenyeret is, amire ránézésre nyers darálthúst raktak, de nagyon jó volt. És akkor nekem már csak annyi emlékem maradt, hogy félálomban hazasétáltam a fiúkkal és elaludtam. Pedig állítólag még beszélgettünk is közben.

A harmadik nap mérlege: nagy autókázás, nagy zabálás, nagy parkolás, kb. 350 km, ágyban alvás, civilizáció.