Hűséges olvasóink azt gondolhatták, hogy a tavalyi NordTrip életünk teljes besülése volt [Zsolt: Cípni meg fogharapóval!], így már nem is maradt több úticélpont a bakancslistánkon. Kiábrándításként elárulom, hogy de.
Ott van például Izland. Izlandra télen kell menni, és nagyon sok pénzednek kell lenni hozzá, szóval Izland ugrott.[Zsolt: Az útiterv, nem a sziget.]
Aztán ott van például Skócia, ahova lehet nyáron is menni, de mivel ott egy hétre ugyanannyiba kerül az autóbérlés, mint tavaly két hétre Skandináviában, ezért drága, szóval Skócia is ugrott.
Észak-Amerikát majd mondjuk a gyémántlakodalmunkon engedhetjük meg magunknak, mert ha már elindulunk, akkor érdemes lenne továbbfűzni az útvonalat és egyúttal beugrani Hawaiira és Ausztrozélandiába is, amihez még a sok pénz sem elég, mert rengeteg kellene (habár van itthon legalább 2 AUD vagyonunk), és akkor még nem beszéltünk a rendelkezésre álló időmaximumról.

Habár a fent felsoroltak megnehezíthették volna a tervezést, de nem adtuk fel. Kerestünk egy olyan közeli és olcsónak tűnő helyet, ami szép is, és érdemes rászánni az időt a megtekintésre. Na, kitaláltátok már? Igen, Szlovénia! Lehet menni saját autóval is, ami ha mégsem bírná, akkor odáig riasztható(k) a vontatós balek(ok) is. Rögtön erre a történetszálra rácsatlakozva megjegyezném, hogy az ötlet megszületését követő néhány héten belül a Kisautónak alig érzékelhető gondja akadt a haladással. Nem volt nagy problémánk, csak éppen annyi, hogy random pillanatokban a lehető leggázosabb helyeken (úgy mint a tökig dugult budai rakparton, vagy a tökig dugult Lágymányosi-hídon) a motor menet közben megállt. Elhanyagolható apróság.  Szóval jött a szerelőkeresés (ezúton is újabb köszönetünk a becsületes felajánlóknak), majd a szerelőlátogatás, majd az osztásszorzás, majd a javíttatás, amit azzal zártunk, hogy vagy megoldódik a probléma, vagy nem, tekintettel az autó életkorára, múltjára, valamint arra, hogy egy Corsa-típushibáról beszélünk, vagy mi. Szóval lefújtunk mindenféle nyaralást.

Aztán egy húsvét környéki napon a 82-es főúton autózva valahogy felmerült Málta. Szerintem Zsolt hozta fel. [Zsolt: Szerintem is. De csak akkor, ha az egészből jól jövök ki.] Mint ahogy arra is ő emlékeztetett, hogy jómagam úgy jöttem a közös háztartásunkba, hogy anyukámnak évtizedekkel (legalább eggyel) ezelőtt megígértem, hogy ha valaha Máltára mennék, akkor viszem őt is. [Zsolt: Hogy én milyen figyelmes férj és vő vagyok!]

Az ötlet és a közvéleménykutatás pozitív eredményének megszületését követően következett a POI-felmérés, továbbá meg kellett találnunk az egyensúlyt a helyi időjárás, a szállás, a repülő, és a látnivalók száma között. [Zsolt: Mi másért végezne az ember geográfus szakot, ha nem egy ilyen komplex, statisztikailag alátámasztott kutatás elvégzéséért?!] [Betti: Für das Papier.]

Kezdjük a repüléssel. A matek ismét meggyőző volt:

• Bécsből repülni az Air Malta közvetlen járatával emberi érkezési idővel PLUSZ 
• fejenként nagy csomagos jegyet venni PLUSZ
• eljutni Bécsig és haza a Kisautóval naggggyon durva számítással egy teljes tank benzinnel PLUSZ
• magyar autópálya-matricával PLUSZ
• osztrák autópálya-matricával PLUSZ
• egy hétig parkoltatni a Kisautót Bécsben a reptér mellett

is olcsóbb, mintha Budapestről repültünk volna WizzAir járattal nagy csomagok nélkül és még szar idősávban is érkezünk. Ez itt nem a reklám helye. [Zsolt: Kb. a harmadából jöttünk ki, ha valakit ilyen kvantitatív részeredmények is érdekelnek.] [Betti: Ezt barokkos túlzásnak érzem, de a lényeg, hogy olcsóbb.]

Mivel hárman is megyünk [Zsolt: ... és Máltán amúgy is nehéz lenne autóban alvós helyet találni...], ezért nyilvánvaló volt, hogy szükség lesz egy állandó civilizációs bázisra, lehetőleg valami olyan helyen, ahonnan minden viszonylag egyenlő távolságra van. Mondjuk ezen feleslegesen aggódtunk egy ekkora ország esetén, de azért na. Éljen az Airbnb.

Az egymástól vizelési távolságra lévő célpontok megtekintéséhez egy alkalmas közlekedési eszköz is ildomos, így a piac felmérését követően (Írország után másodszor is) az Avis mellett döntöttünk és lefoglaltuk a már-már szokásos Ford Focus [Zsolt: LX, ha ez mond bárkinek bármit] or similart.

Ezek után már csak az volt a feladat, hogy kibírjuk a következő saccperkábé öt hónapot a nyaralásig.
Zsolttal nagy urak voltunk, mert már az utazás előtti napon is szabadságon voltunk. Ez többek között azért volt jó, mert így délelőtt alkalmunk volt összepakolni az utazásra, és rendbe szedni a lakást. Utóbbi csak elméletben sikerült. [Zsolt: Hát szerintem az előbbi is.] Délután leautóztunk Veszprémbe összeszedni anyukám [Zsolt: Kedves Olvasó! Kérlek ne lepődj meg, ha a későbbi napokon esetleg "Ildi" néven nevezem őt, mert hát amúgy ez a neve, "anyóspajtásnak" meg a háta mögött sem szoktam hívni.], valamint az elkövetkező hét legnagyobb hősét, Zsuzsát, aki cicaszitterként fog funkcionálni, vagyis egy álló héten keresztül lesheti Dödölle összes bajuszrezgését és lehet maga az egyszemélyes kényeztető-ellátó-szórakoztató egység.

A résztvevők összeszedése során elvárt hatékonyságot növelendő Zsoltot elküldtem Zsuzsáért, hogy együtt beszerezhessék azon cuccokat, amik a következő hétben hasznosak lehetnek a háztartásban. Eközben én tartottam egy - előzetesen "csak három másodpercre kell ránézni a bőröndre" jelzővel illetett - csomagellenőrzést anyukámnál. Ezek után irány újra Budapest.

Mindenki összepakolt [Zsolt: Merthogy az előzetes ábrándokkal ellentétben ezt délelőtt nem igazán sikerült maximális készültségi fokig tornázni. Mondjuk ha a kveszcsönner készítése helyett pakoltunk volna, talán jobban teljesítettünk volna e téren. Hát evvan.], Gonosz Szürke Egér a táskában, Igor a másikban, autó a ház előtt, mindenki elfáradt, mindenki korán kell, feküdjünk le.